2. Gravitációs hullámok
Vízcsobogás? Na tessék, most tényleg bealudtam. Százszázalék, hogy Dóri megmosolygott, mielőtt kiment zuhanyozni. De hisz felkelt a nap! Visszaengedem a fejem a párnára, és hallgatom New York reggeli csúcsforgalmának tipikus hangjait.
Szóval gravitációs hullámok. Persze klassz, hogy mérni tudjuk őket, de nekem édes kevés!
Szívesen megosztom Dórival a boldogságát, csak közben bosszant, mennyire kicsi lépésekkel tudok csak haladni a cél felé!
Nem sok támpontom van. Ha legalább én tudnám, hogy mit kell keresni, akkor össze tudnám kapcsolni a megfelelő kutatócsoportokat, összehozni a megfelelő elméket, hogy a mi problémánkon dolgozzanak. Akkor még a pénzt is érdemes lenne előteremteni hozzá.
De gőzöm sincs mi is kell nekünk. Már gyanakszom egy ideje, hogy amit megtanultam irányítani az talán a sötét energiával vagy a neutrínókkal kapcsolatos erő. De ez az erőm semmire sem elég! Talán, ha megismerném az igazi természetét, és nem csak ösztönösen használnám…
De ahová el kell jutnunk, az valószínűleg egy másik naprendszer vagy galaxis. Ehhez féreglyukak kellenének, mert az én életem sem lenne elég, hiába lenne már most kész a megfelelő űrhajó. De még az is lehet, hogy nem is ebben az univerzumban kell keresni az úti célt. Lehet, hogy egy párhuzamos valóságot keresünk…
Tiszta science fiction, mi? Néha már magam is kételkedem, hogy van-e értelme. Lehet, hogy csak az őseim agyszüleménye az egész. Olyan kicsi voltam még, alig emlékszem bármire is!
– Te aztán nem alszol be, mi? – huppan mellém az ágyra egy szál törülközőben Dóri.
– Hé! Ez nem fair! Dupláztam rövid időn belül! Értékelhetnéd!
– Képzeld! Szabolcsot meghívta a CNN. Interjút ad nekik ma! – dicsekszik el. – Szombaton meg fogadás lesz az egyetemen! Eljössz velem?
– Még nem tudom…
Mintha meg sem hallaná. Feláll, és ruhadarabokat keresgél. Kábé a harmadik póló lett a befutó, ekkor dobja csak mellém a törülközőt.
– Jaj, képzeld! Még el se meséltem! – Szinte a fellegekben jár. – A múltkor, mikor bevittelek a laborba, látott téged az egyik prof öreg titkárnője. Te emlékszel Susan Manfordra?
– Manford? – morfondírozok. Nem ugrik be. Legalábbis elsőre. Talán ez már a férjezett neve. Így könnyebb is ártatlan képet vágnom.
– Azt állítja, hogy ismer téged. Egészen biztos benne, hogy jártál az egyetemen úgy negyven-ötven évvel ezelőtt, amikor ő idekerült. Egészen biztos a dolgában, az sem zavarta, hogy összesen nem lehetsz annyi idős! – kacag a lány. – Tényleg! Hány éves is vagy, Ádám?
– Kortalan vagyok. Ezt szeretik bennem a csajok.
– Ne má’ most komolyan!
– Nyilván nem én voltam – próbálnék terelni: vajon az apámra fogjam, vagy hasonmásra…?
De Dóri már a hátizsákomban turkál.
– Na nézzük. Az útleveled szerint: Vadász Ádám vagy, kettős állampolgár, és bizony 1983. november 28-án születtél. Susan téved. Te nem lehettél az a hosszúhajú hippi, akibe a 70-es évek elején belezúgott. Tényleg, miért hordasz hosszú hajat?
Vállat vontam.
– Ez illik a személyiségemhez. Neked is bejött, nem?
– Nekem rövid hajjal is bejönnél… Szóval, elkísérsz a fogadásra? Susan is ott lesz, szerintem vicces lenne a találkozás!
Szerintem meg nem lenne az:
– Meglátjuk. Nem ígérek semmit. Már vagy egy napja meg se néztem a leveleim, lehet, hogy már vár a munka…
– Oh jaj! Megint túl sokat kérdezősködtem, mi? Fel fogsz szívódni…
Háttéranyagok
Dóri fiktív szereplő, de a sikertörténet maga igaz!
A CNN interjú valóban megtörtént
Dóri nem létező személy, ne keresd őt sem a Columbia Egyetemen, se szülei Budapesti házában. De belehelyeztem őt egy létező csapatba, akik valóban nagy eredményeket értek el. Ha érdekel a tudományos szenzáció magyar vonatkozása, olvashatsz róla akkori cikkeket (lásd lenn), vagy megnézheted a regényben emlegetett CNN interjút is. Csupán két perc…
De aztán gyere vissza és olvasd tovább Ádám kutatásairól!
Idézetek a HVG egyik 2016-os cikkéből:
„A múlt csütörtökön bejelentett tudományos világszenzációban, a gravitációs hullámok első közvetlen megfigyelésében és megmérésében több mint ezer kutató vett részt, többen közülük Magyarországról. De különösen kiemelkedően fontos szerepet játszott a tudományos sikerben a New York-i Columbia Egyetemen dolgozó három magyar tudós.”
„A csillagászatban ez olyan nagy változást jelent, mintha a némafilmes korszakban valaki bekapcsolta volna a hangot is az előadásba. Teljesen új érzékszervet adtunk ezzel az emberiségnek; ha úgy tetszik: füle lett a távcsöveknek.”
Idézet az infostart 2016. február 12-i cikkéből:
„A Columbia Egyetem fizikaprofesszora az MTI-nek azt mondta, hogy a felfedezés magyar siker is.
Mi magyarok is hozzájárultunk a sikerhez, nélkülünk az asztrofizika és az adatelemzés is szegényebb lenne. Büszke lehet az ország, ez elismerés a magyar tudományosságnak is – közölte Márka Szabolcs. Kiemelte Bartos Imre és Márka Zsuzsa munkáját, akik kutatócsoportjának tagjai voltak.
Az otthon és más kutatócsoportokban dolgozó magyar tudósoknak köszönhetően Magyarország „jelentős játékos” a Wigner Virgo- és a LIGO-együttműködésben egyaránt – tette hozzá a professzor.”
