Levander száműzetése, honvágya és emlékei
Vigyél haza!
Emlékezz rám!
A két regény
A történetük szorosan összefügg, egyik folytatja a másik félbehagyott quintarisi történetét, de akár külön is olvasható. A másodikban sok visszautalás van az első regény történéseire, ezért teszek be egy-két linket egy-egy emlegetett részlethez, amolyan emlékeztetőnek, ha már olvastad, illetve kiegészítő információnak, ha az Vigyél haza! előzmény-regényt nem olvastad, de pontosan szeretnéd érteni, mire is utalnak a szereplők.
Az első regény talán kicsit nőisebb szemszögből láttatja az eseményeket, nem is csoda, hisz két női elbeszélő is van benne Ádám mellett. A Vigyél haza! Levander önélatrajzi írása arról, hogyan élte meg a VII. impériumháborút: ő csak túlélni akart, sodródott az eseményekkel. A regény olvasója pedig Vanda, egy fiatal édesanya, akinek ugyanúgy csak a fia maradt, mint a megözvegyült Levandarnek.
A második regénynek két férfi elbeszélője van. A földi kerettörténetet Ádám szemszögéből látjuk. A quintarisi történetet Shevalan folytatja, ott, ahol Levander félbehagyta. Ő férfi szemmel látja az eseményeket: mint általában a férfiak, ő befolyásolni, kézben tartani, irányítani akarja a történelem alakulását.
Levander szemléletmódja - Quintarisi történet, a regény a regényben
Ez itt az én történetem, nem a háborúé. Dacról, szerelemről, honvágyról, anyai érzelmekről szól, és forrófejű döntések következményeiről, megbánásról, megbocsátásról, hazatérés reményéről. És persze azokról a férfiakról, akik áldozatokat hoztak értem.
Én csak szívemet követtem, sodródtam az eseményekkel, a szeretteim voltak azok, akik alakították a történelmet: az apám, a szerelmeim és a hű barátaim.
…
Utálom a politikát! Nem is akartam belefolyni
soha! Csak beleszülettem, aztán meg beleházasodtam. Az én számomra a háború
csak egy élethelyzet volt. Nem befolyásolni akartam, csak túlélni. Anya voltam
és fiatal özvegy, annak előtte meg egy lázadó kölyök. Tetteimet
mindig az érzéseim és az adott pillanatban előtörő emlékeim befolyásolták.
Vanda szemléletmódja - Földi történet, a valós élet kihívásai
Elmerengtem. Gondolataim visszaszálltak a könyv világába. Jó egy kicsit kiszakadni a saját gondjaimból. Nem is igazi könyv. Csak spirállal összekötött nyomtatott A4-esek. A nénitől kaptam, akihez újabban kijárok tornáztatni. Összetörte magát szegény. Combnyak törés…
…
Na jobb, ha most inkább gondolatban átváltozom Levanderré, hogy Triandalas karjaiba képzeljem magam, mielőtt könnyekkel áztatom szét a párnám… Nem nehéz beleképzelnem magam Levander meséibe: én is özvegy vagyok, a fiamért a világ végére is elmennék, és eközben egy jó pasit is kéne találni már! Hm, érzem az önironikus mosolyra húzódott a szám.
Shevalan szemléletmódja - Quintarisi történet...
Higgy nekem, barátom, hisz én csak tudom: a történelmet láttatni kell! Átérezni, amit akkor, ott, ők érezetek, különben csak évszámok, nevek és csatahelyszínek tömkelege untat. Lásd és halld meg, de főként hagyd, hogy magával ragadjon, éld bele magadat!
…
Az itt és most is történelem lesz sarjaink szemében, s rajtunk múlik, milyen lesz az ő világuk, ahogy őseink tettein múlott a mienk. Szerencséd van, édes egy komám, hogy velem hozott össze a sors, mert én bárd volnék, s nem is akármilyen! Tisztemnek érzem, hogy a legendák szakavatott mestereként én magam vezesselek be Quintaris planétánk mai világába! Helyezkedj hát el kényelmesen, és én, Dallamor dan Shevalan, szavakkal, képekkel, dalokkal idézem fel mily hőstetteket hajtottam végre dominátoromért, hercegeimért, országomért, no és persze a szerelemért. Vésd hát jól eszedbe nevem s történetem, hogy műveltséged gyarapodjék s lelked gazdagodjék!
Ádám szemléletmódja - Földi történet...
Jövök és megyek? Hát igen. A gravitációs hullámok csak egy dolog a tengernyi más elmélet és kutatás közül, amikre oda kell figyelnem.
Dóri magányosságra panaszkodik, de akkor mit mondjak én? Neki legalább van egy csapata. Itt a Columbián egy csapat, a Caltechen és az MIT-n még többen, az ELTÉ-n is, ahonnan Dóri jött, és világszerte még tizennégy országban, összesen több, mint ezer tudóssal tudná megbeszélni a gondolatait.
De én? Az én témámnak nincs szakértője. Egyedül csak anya és apa ismeri a kutatásaim igazi célját, de ők a tudományos hátteret nem értik eléggé. Annyira semmiképp sem, hogy együtt ötleteljünk.
Arra ítéltettem, hogy jöjjek és menjek a tudományos világban, és keresgéljek. Úgy kell beszélnem tudósokkal, hogy eközben véletlenül se derüljön ki, miért kérdezősködök.
