Való Világ vagy valós világ?
Milyen szép zene! Állok a teraszajtó mellett, és hallgatom.
Nimikém a „varázslón” és Ádámon lóg. Nem érti mit beszélnek, de bele-bele olvas a honlapok szövegébe. Nagyon izgatott, őt is érdeklik a NASA felvételei, és a tankok meg vadászrepülők, amiket mutogat Ádám.
Mit beszélek?! Nem is Ádám! Valdamas?
A Nimródot se volt könnyű megszokni a Nimi után, de ezt a váltást fel se fogom!
Áh, ez röhej! Szerintem ez az egész egy valóságshow! Ki fog derülni, hogy nézők milliói röhögnek rajtam, hogy beveszem ezt a maszlagot! A ház valószínűleg körbe van kamerázva!
Attya-úr-isten! – sápadok el! – Én meg a kanapén szeretkeztem Ádámmal!
„Levegőt!” – kirontok a teraszra.
A zene félbeszakad, a színész rám mered. Én meg rá. Amúgy durván jó színész! És jó a maszkmestere, mintha csak a Gyűrűk ura forgatására készítették volna a fülét!
De furán néz!
– Igen! Nem hiszem el, hogy igazi tünde vagy!
Nem szólsz?
– Mi? Elf? Jó, elf! Te most szóltál vagy nem szóltál?
Na mondjuk ezt tényleg nem tudom, hogy hogy csinálja! Ő, meg a mágus…!
Leülök a pad legtávolabbi végére és elfordulok a hintaszéktől, amibe ő telepedett bele. Körbetapogatom a fülem, de nem tettek oda semmit, amitől hangokat kellene hallanom a fejemben. A hajamat is végigtúrom, próbálom feltűnésmentesen. Ott sincs semmi. Mondjuk Ádám simán tehetett volna rám kütyüket, mert úgy elaludtam a mellkasán, azt sem tudom, hogy kerültem Nimi mellé az ágyba.
Basszus! Mi van, ha nem rám, hanem belém tett valamit?!
Áh, ez baromság! Még egy kandikamerát el tudok képzelni, de többmilliós emberi kísérletet, hogy hogyan reagál egy bepalizott a gondolatátvitellel való átverésre? Hát azt egy magyar TV társaság biztos nem tudná finanszírozni!
Mindenesetre Shevalan nemcsak színész, de tényleg nagyon ügyesen játszik lanton, és elképesztő hangja van! Vagy a casting lehetett nehéz, vagy Dorka eleve őrá írta a szerepet – tűnődöm.
– Kész is van a bárd? – nyílik a teraszajtó, és Ádám lép ki.
Most egymással csevegnek. Fura nyelv, valami skandináv lehet, arra hasonlít.
– Shevalan azt mondja, hogy nem hiszed el, hogy elf, sem azt, hogy telepátiát használ – fordul felém mosolyogva.
– Ádám! – állok fel. – Mi történt tegnap? Most komolyan: ez egy kész átverés show?
– Dehogy! – akkorát kacag, hogy zeng az erdő.
Még mindig derül, amikor megfogja a kezem, és leül velem a padra. Átkarol. De jól esik! Még akkor is, ha nem igazi.
Ádám hozzám bújik, és simogatja a vállam. De akkor sem fogok újra levetkőzni ebben a házban! Sőt el is kéne menni innen! Csak lehessen már hazamenni!
Mélyet szippantok a friss levegőből. Még sosem éreztem a tavaszi erdő illatát éjszaka. Kezdek feloldódni, talán ez a dal ringat el. Ádám vállára hajtom a fejem, és egyre jobban kívánom az ölelését… Hm… mégse zárjuk ki azt a vetkőzést, de csak vak sötétben!
– Érzed? – suttogja.
– Mit?
– Amire anya is célozgatott a könyvében: Shevalan szexuális kisugárzását.
– Hát ez fura, de valóban támadtak kósza gondolataim… De nem hiszem, hogy ő miatta – cirógatom meg a medálját.
– Akkor mire várunk még? – áll fel és a kezét nyújtja.
– De Nimi…
– Jah, ő már alszik. Gerviddel együtt. Úgyhogy nincs kifogás! Gyere!
– Mi volt ez a butaság, hogy sötétben csináljuk? Én így is láttam a formáid, ha esetleg azt akartad rejtegetni – húzom magamra Vandát, átkarolom.
– Persze, mert az elfeknek hőlátása van, mi?
– Te tényleg nem hiszed el?
– Nem hát!
Hm… nem tudom, lehet, hogy így a legjobb. Úgy mehetünk, el, hogy senki sem tud majd arról, hogy Pylvis a valóságban is létezik.
Pedig neki akartam ajándékozni ezt a házat, a birtokot, a vagyont érő lovainkat. A lovakról gondoskodni kell! Ki a fenére bízzuk őket? Testőrt vihetjük, ha nem kell Nimródnak.
A pénzről meg gondoskodtam. Jó nagy vagyont sikerült álnéven futó tranzakciókkal, különböző számlákon összehozni. Ebből kellhet még valamennyi az útra, ha nem jön be Gervid terve. Elvileg egyenesen innen az 51-es körzetbe fogunk teleportálni, ha a zóna varázsjele még ott van. De ha gixer van, akkor repülőt kell bérelnünk. Az nem két forint. Utána viszont mehet szét adományként. Úgyis annyi rászorulókat segítő szervezet van a világon! Beidőzítettem a tranzakciókat: elindulnak az utalások, és hát a keret erejéig szól majd. Ha megcsappan a számla, akkor az utolsó tranzakciók már nem lesznek sikeresek, de nem baj, mert priorizáltam.
Az biztos, hogy jó pár dolog fog nekem hiányozni! Például az autó, no és az úthálózat. De az internet és a laptop még jobban! A sok tervrajz, műszaki leírás, vérbeli mérnök lehettem volna! Odahaza nevetséges lennék a találmányaimmal. Gervid hamarabb megoldaná varázslattal ugyanazt. Apa meg nem is akarja bevinni a gépesítést, az elektromosságot az otthoni világba. Ennek ma elég élesen hangot is adott. Majdnem pengeváltás is lett belőle a Syrroni Szövetség hírszerzőjével. Na igen. A fegyverek! Majd gondolkodom, hogy mit tehetek anélkül, hogy átvinnénk a tömegpusztítás képességét. Nem okozhatunk odahaza kegyetlen mészárlást mi sem, de ha olyanok kezébe kerül az eszköz, vagy a tudás, akik önző célokra használnák, akkor Quintaris megismerné Hirosima fájdalmát! És ehhez nem kell atombomba! Elég egy egyszerű gépfegyver. Apa fél íjász hadosztályával felér egyetlen pásztázó sorozatlövés pusztítása…
