Részletek Dallamor dan Shevalan krónikáiból
A legjobb helyen jársz, ha ezért jöttél ide, a hercegi irattárba, hogy megismerd világunkat és korunkat! Hogy megértsd kik vagyunk s miért küzdünk ma, látnod kell mit tettek velünk tegnap, s annak-előtte az évszázadok során. Ezeken a polcokon találod a történelmünket megörökítő tekercseket, de hadd ajánljam figyelmedbe Shevalan írásait, ezt a pecsétet keresse a szemed, a lantos gyűrűm lenyomatát a vörös viaszban!
Ki hallott már dalolni vagy szavalni a hercegi udvarban, valamely fogadóban vagy egy tábortűznél, jól tudja, mily szenvedéllyel idézem meg a múltat. Hacsak tehetem megelevenítem a múlt képeit is bizonyságul, hogy a szemeteknek higgyetek. Hiszem, hogy a történelmet láttatni kell! Átérezni, amit akkor, ott, ők érezetek, különben csak évszámok, nevek és csatahelyszínek garmadája untat.
Mondhatod, hogyne mondhatnád, hogy téged nem érdekel a múlt, a nagy összefüggések, hogy az évszámok, népek, háborúk ismerete nélkül, csakis a hősök kalandjairól akarsz olvasni. Ide bármikor visszatérhetsz, ha később döntesz úgy, hogy érteni akarod Droun céljait, Metsär indíttatását, Syrron öntudatát.
A krónikák unalmasnak tűnhetnek, de valljuk be, egy drámát is a díszlet tesz teljessé. Ugyanazoknak a szavaknak más ízt ad, ha kongó templomban, zsúfolt piactéren vagy egy ködös, hajnali erdőben hangzanak el. Amit a hőseink éreztek, gondoltak, mondtak s végül tettek, azt mind befolyásolta családjuk sorsa, népük hite s elődeik tettei. Krónikás tekercseimből megtudhatod, miféle népek vagyunk, s miért tartunk össze, kikkel szövetkezünk, kiknek ellenében.
Balladáim, dalaim mesélnek majd szívbéli barátaimról: Levanderről, Triandalasról, Gervidről, Davidonról. Szerettek, küzdöttek, tanultak a hibáikból, mint bárki más, csakhogy ők, talán akaratukon kívül is, formálták országaink történelmét.
Lásd és hall meg, de főként hagyd, hogy magával ragadjon, éld bele magadat!
Korunk legendás hőseire emlékezni kell, dicsőséges tetteiket meg kell örökíteni az utókor és az idegenek okulására! Én, Dallamor dan Shevalan, Rauhall hercegeinek és dominátorának bárdja, tisztemnek érzem, hogy papírra vessem Quintaris planétánk népeinek történelmét, hisz személyesen ismerem a sorsfordító döntéseket meghozó elöljárókat, és magam is ott küzdöttem a véres csatákban Syrron szabadságáért, az igazság oldalán.
Nem hagyhatom, hogy a világ hamis képet alkosson rólunk! Droun krónikásainak tollából rezignált és bosszúra sarkalló textusok születtek, hogy is várhatnánk tárgyilagos leírást tőlük?!
Az „itt és most” is történelem lesz sarjaink szemében, s rajtunk múlik, milyen lesz az ő világuk, ahogy őseink tettein múlott a mi sorsunk. Vésd hát jól eszedbe nevem s történetem, hogy műveltséged gyarapodjék s lelked gazdagodjék!
Dallamor dan Shevalan krónikásról mondták:
Nem tudod, kicsoda Dallamor dan Shevalan? Ismerősei elmondják neked.
Mindenki mást lát benne, még maga Levander is mást írt Azadyr özvegyeként, mint Triandalas feleségeként. Mondjuk nem is csoda, hiszen két én lakozik ebben a hófehér inges életvidám dalnokban, Syrron leghíresebb krónikásában.
A VII. impériumháború előtt a világ
A Quintaris történelmét feljegyző tekercsek a VII. impériumháborúként emlegetik azt a hadjáratot, melynek előzményeiről e helyütt írok. Nyolc esztendeig tartott összesen, de városunk, Rauhall számára csupán hét napig! Véres küzdelmek árán kivívott diadal volt az, de hála a szövetségben rejlő erőnek, mindössze hét nap kellett, hogy megfutamítsuk Droun és csatlósainak ádáz seregét! Áldassék ezért neve mindörökre minden szövetséges ország vezetőinek, hadvezéreinek és hős katonáinak! Drount nemcsak visszaszorítottuk határai mögé, de alaposan meg is gyengítettük! Haderejét is, gazdaságát is, de még kevélységét is! Elvettük a kedvét egy időre a háborúskodástól. Reméljük ezúttal jó hosszú időre! Botorság volna azt hinni, hogy örökre! Jobb, ha éberek maradunk, mert a császárokat nem olyan fából faragták, akik feladják!
Az elhíresült beszéd indította útnak Droun hetedik próbálkozását a Birodalom, – hagyományos szófordulattal élve az Impérium, – visszaállítására:
„Elérkezett az idő, hogy az ősi Rhyom dicsőségét helyreállítsuk! Jogos örökségünket Meryn, Rawenn és Rauhall bitorolja! Droun népe a rhymek leszármazottja, így hát minket illet a rhym örökség!” – Azt mesélik, a császár beszédének végén mennydörgésként zúgott fel a tömeg, a drouni hadak csatakiáltása.
Egyetlen ember nagyratörő álma, százezrek kínszenvedése és gyásza! – Én bizony ennek láttam a VII. impériumháborút.
És miért éppen akkor, a 2855. esztendő tavaszán lángoltak fel újra a harcok? Csak az értheti, ki ismeri a történelmünket. Évezredek teltek már el Rhyom bukása óta. Majd’ négy évezred!
A Birodalom önmagától fulladt meg: hatalomvágy, politikai viszályok, belháborúk és pusztító mágia. Ki fegyverekkel, ki romboló varázslatokkal esett a másiknak. Egymást irtották ki a rhymek. A romokon megtelepülő békés népek csak azután érkeztek, nekik nem volt közük Rhyom pusztulásához. A parlagon hagyott földeket bevetették, a mívesen faragott, de üresen kongó palotákat, elhagyott templomokat megtöltötték újra élettel. Új kultúrák virágoztak fel a letűnt birodalom óriási területén. Északon, ahol valaha Rhyom szellemi központja volt, ma Merynia, Rawenn és Rauhallia népe él. Rhyom legimpozánsabb épületei ezen országok városait gazdagítják. Tőlünk délebbre négy kisebb, gazdaságilag és katonailag is gyengébb ország terül el: Albrasia, Aphoran, Hernochia és Kardwell. Tudom, ez nem oly nemes gondolat, de ők valóságosan ütközőzónát alkotnak köztünk és a hatalomvágyó császárság között. Országaintól délre, a Rhym-tenger északi partján hosszan nyúlik el a tengeri kereskedelem lefölözéséből gazdagon virágzó Droun. A Rhym Impérium ennél jóval nagyobb területet fedett le, de a nyugati és déli országok napjainkban nem játszanak meghatározó szerepet: sem gazdasági, sem politikai erejük nem mérhető a Syrroni Szövetséghez.
A drouni császárok csökönyös törekvése az Impérium fényének és hatalmának visszaállítása. Rhyom örököseinek tekintik magukat, és az ősök hatalmát követelik vissza. De ki tudja ma már mennyi ebből az igazság, vajon mennyi a rhym vér a drouniak ereiben?! A nyelvük legalábbis már nem ugyanaz! Az ősi rhym nyelv ma már csakis a mágia nyelve, nem számít mely nép szülötte vagy mely országban tanult egy mágus, mind rhym szavakat használ varázslataihoz.
Állíthatnánk, hogy a drouni is csak egy új nép az Impérium területén. Egyetlen szavahihető tekercs sem bizonyítja, hogy Droun jogot formálhatna a másik hét ország földjeire. Önkényes, kegyetlen hódítók csupán!
Három és félezer évvel ezelőtt fogant meg először a gondolat egy drouni császár fejében, hogy Droun a Birodalom örököse. Akkor egyesével foglalták el az országainkat, alapos felkészülés után, a gazdasági és katonai fölényt kihasználva könnyűszerrel nyomultak észak felé. Évszázadokig tartott az elnyomás. Rabigában éltünk, drouni urakat szolgáltunk, Droun isteneit imádtuk. – Még csak nem is az ősi Rhym isteneket! Ha Droun császára jogos Imperátor lett volna, tartotta volna önmagát Rhyom hagyományaihoz, vallásához.
Fokozatosan fejlődött ki az ellenállás az elnyomottak szívében. Rátermettek születtek, kikért képesek voltak tűzbe menni társaik. Eleinte csak elszigetelt diadalokat arattak, csak némi enyhülést hozott a bátor lázadók harca. Volt, ahol a kardélre hányt zsarnok helyére gyengébb kezű került, sok helyen csökkentek az adók, és volt, ahol megnyílhattak saját isteneink templomai. Aztán a lázadók lassan elkezdték felismerni, hogy egységben az erő – és ezzel történelmet formáltak! Ezek az elfek és emberek lettek a II. impériumháború legnagyobb hősei.
Országaink felszabadítását a Syrroni Szövetség megalakításával és új időszámítás bevezetésével tették emlékezetessé. Ezzel kinyilatkoztatták egész Quintarisnak azt is, hogy új idők járnak, Rhyom a múlt, Syrron a jövő.
Droun visszaszorítása oly jelentős diadal volt, és oly erős hatalmat adott Syrron kezébe, hogy Pylvis minden országa elismerte, hogy új idők járnak. Pylvis népei büszkén és boldogan számlálták a béke éveit.Egészen 1717-ig.
De Droun nem adta fel, csak pihent és erőt gyűjtött, aztán újra nekilátott, hogy Syrron országait rabigába hajtsa. Ezután úgy száz-kétszáz évente újra belevágott a nagy tervbe.
Legutóbb, a hatodik és a hetedik próbálkozás között szokatlanul hosszú idő telt el: négyszáz év béke.
Látszólag!
Syrron gazdasága virágzott, hadserege erős volt. Túl erős! Belülről kellett tehát gyengíteni. Mint ahogyan az apró féreg rágja belülről az egészséges testet. Észrevétlenül, alattomban. Láthatatlan a kórság, míg el nem uralkodik egészen, addig nem is vesszük észre, nem is ébredünk rá, hogy védekezni kéne. Ez volt hát a négy évszázados béke titka. Meryniát, a syrroni gazdaság büszkén lüktető szívét választották, ott csepegtették a mérget.
Jól átgondolt ádáz terv! A széthúzás mérge a szívbe, onnan magától terjed majd, nem számít milyen erőt ad az egység, csupán idő kérdése…
Hinnéd, hogy kezdetben elég volt egy-két rátermett drounit Merynbe, a Szövetség fővárosába küldeni, akik a véleményformálók bizalmába férkőztek? Aztán csak várni kellett, és néha kicsit ráfújni a lángra, hogy ki ne aludjon a tűz egy-egy újonnan fellázított ember lelkében. Ha valaki elfek védelmére kelt társai előtt, akkor csak meg kellett találni a módját, hogy ne annak az embernek higgyenek. Milyen könnyű befolyásolni egy országot! Meryniában már a gyerekmesék is gyávának, alantasnak és gyilkosnak állítják be az elfeket. Uszítás és gyűlöletkeltés. Generációk nőttek fel így. Évszázadokkal ezelőtt még Syrron minden országában sok elf élt, békében az emberekkel, mára viszont bármely hosszúfülű az életét kockáztatja, ha Merynia területére lép.
A méreg ennél is tovább terjedt, túllépte már Merynia határait! Eleinte Syrron elfjei maguk támogatták a meryni elfeket, de se a gazdasági szankciók, se a politikai erőfeszítés nem segített, és a fegyveres támogatással sem értek el többet, mint a meryni emberek ellenszenvének megszilárdulását.
Tehetetlennek érezvén magukat Syrron elfjei Metsärhez fordultak segítségért.
Metsär? Nos a VII. impériumháború meghatározó szereplőjéről, a Metsäri Államszövetségről is írnom kell a krónikákban. Csakhogy Syrron népe alig tud valamit a titokzatos Metsärról! Álljon hát itt annyi, mi tudható:
Metsär egy tucat, tisztán elfek lakta ország szövetsége a kontinensünk nyugati részén. Hatalmas összefüggő erdőség. Elzárt terület – minden értelemben. Földrajzilag is védett: Nyugatról óceán, északról tenger határolja, észak-keleten hosszú-keskeny öböl délebbre sivatag választja el Syrrontól. De a politikai elzárkózása teszi igazán híressé, – és sajnálatos módon népszerűtlenné, – a kontinensen. Nemhogy ember vagy félelf, de tisztavérű elf sem léphet a belső területekre, ha nem metsäri születésű. Mi, az emberek közt született elfek Metsär szerint elkorcsosultunk, megfertőzte lelkünket a rövidéltűek nemtörődömsége és erőszakossága, letértünk az őseink útjáról.
A kinti világ nem ismerheti meg Metsär belső felépítését, sem politikáját, sem gazdaságát, de még művészetét se nagyon. Quintaris térképein Metsär csupán egy jókora zöld folt, még a tizenkét ország határai sincsenek berajzolva, azok nevei sem szerepelnek rajta. Yllart, a szövetségi fővárost, ahol Metsär legfőbb döntéseit hozzák, az erdőség közepén ábrázoljuk, de egyikünk sem lehet biztos abban, hogy épp ott van-e.
Követek is csak a határ-országokba léphetnek be, az olyanokba, mint Metsär Déli Kapuja. Kivételes megtiszteltetés volt számomra, hogy 2857 őszén Syrron követeként fogadott engem a Déli Kapu dominátora és tanácsa meghallgatta segélykérésünket. A sors kegyéből sikerülhetett csak, hogy közbenjárásom eredményeképp Metsär íjász sereget küldött Rauhall védelmére.
No de a kitérő után kanyarodjunk vissza a VII. impériumháborút megelőző körülmények magyarázatához:
„Az elfek és emberek közti viszály felszításával a gyanútlan Metsär, akaratlanul is Droun céljait szolgálta. A kétségbe esett Syrroni elfek egyre gyakrabban hívattak igazságosztókat Merynbe, s ők érkeztek is, és tették a dolgukat. Kezdetben még akadt sikeres békéltetés, de egyre ritkábban. Egy idő után viszont már egyetlen meryni gyilkos sem volt hajlandó megbánni tettét, családja és barátai előtt bevallani bűnét, tisztára mosni a megölt elfek becsületét és helyreállítani a fajok békés együttélését a szülővárosában. Sőt éppen a visszájára fordult a küldöttek törekvése: minden igazságosztás csak erőstette a meryniekben a gyűlölködést.
A meryni elfeknek csupán két választásuk maradt: elmenekülnek vagy ott vesznek. Hiába voltak ősi birtokaik, hiába élt ott családjuk évezredek óta… Nemhogy büntetés nem járt érte, de szinte már-már dicsőségnek is tartották, ha egy meryni meggyilkolt egy elfet! Szégyen és gyalázat!
A császár terve valójában nem az elfek ellen irányult. A Syrron szívébe cseppentett méreg tovább dolgozott: Meryn belső fajgyűlölete okán Syrron önmaga ellen fordult, az országok külső szövetségest kerestek a Szövetség vezető országa ellen. Metsär syrroni kérésre már nemcsak küldötteket, de hadsereget is küldött Merynbe!
Droun császára pedig páholyából figyelte művét: Merynia legyőzhetetlennek hitt hadserege megroppant a Metsärral folytatott háborútól, Syrron gazdasága az ember-elf viszálytól, a politikai egység pedig a szövetségesek széthúzásától.
„Elérkezett az idő…” – El. A VII. impériumháború ideje.„
[Dallamor dan Shevalan tollából]
Ezzel Droun két legyet is akart ütni egy csapásra! Egyrészt belülről akarta megosztani Syrron népét, Meryn ellen hangolva a többi országot, melyek még mindig tisztelték és szerették a velük élő elfeket. Másrészt erős szövetségesétől, Metsärtól is meg akarta fosztani Syrront. A császár terve egyszerű volt: abban bízott, hogy Metsär sokáig ragaszkodik majd az elveihez, hogy emberek életéért nem áldozza katonáit, nem avatkozik be az impériumháborúba. Azt is remélte, hogy Metsär küldöttei sikertelensége okán érzelmi alapon hoz majd elhamarkodott értékítéletet: Merynia az elfek ellensége, Merynia Syrron vezető állama, tehát Syrron ellenség.
De szerencsére Metsär bölcsebb és előrelátóbb ennél. Legalábbis akadt ki szót emelt a tanácsban a józan ész mellett, a hagyományos elzárkózó politika ellenében.
Noha még a nagy Rhym Birodalom sem terjedt ki soha a végtelen elf erdőségekre, így a császárnak még mondvacsinált oka sem lehetett Metsär meghódítására, de a restaurációt így is fenyegetésnek értékelhette az elf államszövetség. Ugyan ki garantálhatná Metsär biztonságát, ha a császárok bekebelezik Syrront? Nemcsak, hogy nem maradna szövetségesük Droun ellen, de Syrron gazdag erőforrásai is immár a császár hadait erősítenék.
Dallamor dan Shevalan saját kezű utólagos bejegyzése:
Keresd a mesélő köveket Rawenn fellegvárában, a Varázslatos Csillagok Templomában, a bárdmágia szentélyében, hogy a VII. impériumháború dicsőséges csatáinak története képekben és históriás énekekben is felidéződjék számodra!
Lásd és hallgasd!
(Az irattáros megjegyzése: ezen utólagos bejegyzés keltezése bizonytalan!)
