Egy regény a regényben
Egy anya a Földön, egy a Quintarison. Mindketten fiatalon megözvegyültek, és mindkettőjük fia bajban van, mégsem hasonlít a sorsuk. Egyikük ember, másikuk elf. Vandának azt tanították, hogyan enyhítse a fájdalmat, Levandernek azt, hogyan okozza. A földi nő az orvostudományban hisz, a quintarisi az istenektől származó gyógyító erőben.
Akkor mégis mi lehet közöttük a kapcsolat? A gyógytornász olvassa az íjász történetét. De tényleg ennyi?
Mai magyar kerettörténetben játszódó fantasy regény.
Ez itt az én történetem, nem a háborúé. Dacról, szerelemről, honvágyról, anyai érzelmekről szól, és forrófejű döntések következményeiről, megbánásról, megbocsátásról, hazatérés reményéről. És persze azokról a férfiakról, akik áldozatokat hoztak értem.
Utálom a politikát! Nem is akartam belefolyni soha! Csak beleszülettem, aztán meg beleházasodtam. Az én számomra a háború csak egy élethelyzet volt. Nem befolyásolni akartam, csak túlélni. Anya voltam és fiatal özvegy, annak előtte meg egy forrófejű, lázadó kölyök. Tetteimet mindig az érzéseim és az adott pillanatban előtörő emlékeim befolyásolták.
Én csak szívemet követtem, sodródtam az eseményekkel, a szeretteim voltak azok, akik alakították a történelmet: az apám, a szerelmeim és a hű barátaim.
A történetemet azon a zaklatott, sorsfordító éjszakán indítom, amikor három ember életét oltottam ki. Romokban hevert az egész életem. Lázálmok kísértettek, számot kellett vetnem a sorsommal.
Csupán egy értelmes életcélom maradt: az, hogy visszaszerezzem a fiam szeretetét, azaz megmentsem az egyetlen még menthető kapcsolatomat.
Otthonra, szeretetre és biztonságra vágytam, de épp az ellenkező irányba tartottam: a háborús területre, ahol veszély, szenvedés és halál várt.
A regény főbb helyszínei:
A VII. impériumháború és Levander életének főbb időontjai:
