26. Hadvezér

26. Hadvezér

Ránk esteledett. Végre szóltak, hogy a tanácskozás hamarosan véget ér.

Mind átmentünk a tanács házába. A magasba nyúló kerek torony ablakain most kifelé áramlott a fény. Lámpások meleg, meghitt fénye.

Végre kinyílt a tanácskozó terem ajtaja. Elandor Valkolinna az ajtóban állt, és egyesével mondott búcsút vendégeinek.

Köztük volt Boróka férje is. Ő azonnal asszonyához ment, átkarolta, és megcsókolta. Én nem tudtam eldönteni, hogy ez mindennapos mozdulat volt-e, de úgy tűnt, mintha Borókát meglepte volna kicsit az érzelmes rövid csók. Mintha valami aggasztaná… Belekarolt a férjébe, szeretetteljesen bújt hozzá. Még hátra mosolygott ránk búcsúzóul, és távoztak a Valkolinna ház felé.

Pethronas jött ki utána. Azon az estén mintha nem lett volna ott Pethronas szemében az a megszokott megvetés irántam. Inkább egy leheletnyi együttérzés… Ez aggasztott, mert gondoltam, nyomós oka van rá.

A többi vendég illemtudóan biccentett felénk. Éreztem, hogy nyomott a hangulat.

Triandalas jött ki utolsónak, anyjával a karján. Valeria büszkén nézett fel a fiára, megsimogatta a karját, aztán elengedte. Triandalas egyenesen hozzám jött. Már útközben is mélyen a szemembe nézett. Átkarolt, meg is szorított kissé. Arca az arcomhoz ért. Aztán két kezébe fogta az arcom, és először csak nézett szótlanul, aztán megcsókolt. Hosszan.

Megijesztett.

– Mi történt, Triandalas?

Még mindig nem szólt. A vállaimat fogta meg. Gyengéden megmarkolta.

– Apa? – fordultam apám felé, hátha ő elmondja!

Válasz helyett az ajtó becsukásával szöszmötölt, nem nézett felénk.

– Nagyon megijesztetek! Mondjatok már valamit! – léptem távolabb Triandalastól, és hol rá, hol apára néztem.

Nanna érezte, hogy ő itt most felesleges. Már minden vendég elment.

– Készítek nektek harapnivalót, Kedveskéim! Egészen biztosan farkaséhesek lettetek egy ilyen hosszú megbeszéléstől! – Elindult hazafelé.

Négyesben maradtunk. Már nagyon érdekelt, mit készülnek mondani nekem.

– Levander, – kezdett bele apám. – te első kézből tapasztalhattad, hogy háború folyik. Mostantól Metsär hivatalosan is beavatkozik.

– Lépnünk kell, Levander. – Ez a hang édes volt a fülemnek. A hátam mögül érkezett, nagyon közelről. Triandalas a hátamhoz simult, a csípőmön nyugtatta a kezeit.

– Nekünk? – lassan fordultam meg.

– Neked nem! Nekem.

– Azt már nem! Nélkülem nem mész te sehova!

– Ez a kötelességem. – Meleg szemekkel nézett rám, megsimogatta az arcomat.

– Leányom… – Apa is próbált meggyőzni.

– Ti miről beszéltek?

– Metsär sereget küld Rauhallba. Kétszáz íjászt mi, még száz jön Borókáék hercegségéből, és ötven-ötven két másikból. Triandalas vezeti nemcsak a mi csapatunkat, de az egész elf sereget. Ő a legjobb hadvezetésben. Nem a legtapasztaltabb, de kiválóan ismeri a hadtudományokat, és ami a legfontosabb, személyes tapasztalatokat szerzett erről az ellenségről.

– Nincs ebben a négy hercegségben olyan hadvezér, aki vezetett már csatába sereget?! És Yllar?! Hogyhogy nem Metsär fővezére vezeti a sereget? Miért csak az én férjemnek kell a kötelességét tennie?! – kétségbeesve emeltem meg a hangomat.

Apámra és Triandalasra felválta néztem idegesen. Mindketten nagyon nyugodtnak mutatkoztak.

– Hát ez aztán szép, Visszafogadott! Büszkeséggel kellene, hogy eltöltsön, hogy a te férjedbe helyezte a bizalmát Metsär! Ha nem léptél volna ki az életéből évtizedekre, magad is tudnád, hogy kiérdemelte a megtiszteltetést! – jegyezte meg epésen Valeria. – Ráadásul pont te féltesz egy hadvezért?! Vil Azadyrt sem engedted, hogy vezesse Rauhall hadait? Ezért került hát bajba az országuk!

– Yllar nem ért egyet a beavatkozással, de jóváhagyta, hogy négy metsäri ország segítséget nyújtson. – Triandalas elfordított anyjától, nem vett tudomást sértő szavairól. – Én vezetem a csapatainkat. Talvius mester nincs már olyan állapotban, hogy vállalhasson egy hadjáratot. De az évtizedek folyamán rengeteg tudást átadott. Ő nagyon megbízik a képességeimben és a tudásomban.

Apa is megpróbált meggyőzni, hogy ne féltsem őt, hanem erősítsem:

– Ez nagy elismerés egy ilyen fiatal harcosnak. Büszkeséggel töltse el a lelked, leányom, hogy ilyen férfi választott párjának!

– Láttam őt harcolni, Apa, és nincsenek kétségeim a képességeivel kapcsolatban. Én csak rettenetesen aggódom, hogy elveszítem! Ki tudná jobban, ha nem mi, hogy egy jó íjász messziről is halálra sebezheti őt!? Csak most kaptam vissza! Ha vele mehetnék, vigyáznék rá. Vagy vele halnék…

Meglepődtem, olyan gyorsan perdített maga felé a szerelmem. Erősen markolta a vállaim. Az ő szeme is könnyes volt, az enyém is.

– Már nem lehet, Levander. Már minden megváltozott! Már nem tudok nem terád gondolni, átrendeződött a dolgok fontossága az életemben. A kötelességem meg kell tennem, de téged, és a gyermekünket nem sodorhatom veszélybe! Ha te ott lennél, akár csak a csata közelében is, én képtelen volnék tiszta fejjel gondolkodni, higgadt döntéseket hozni. Az életünk, kétszáz, pontosabban négyszáz kiváló harcos élete múlik azon, hogy józan tudok-e maradni.

Az én könnyeim kicsordultak. Lágyan letörölte.

– Nagyon tisztán előttem van, Levander, az az éjszaka, amikor két nyílvessző leterített téged. Most is érzem a szívszaggató fájdalmat, amit akkor átéltem. És ami azután következett még ennél is rosszabb: teljesen elvesztettem a fejem, és gyűlölettel eltelve cselekedtem. A józan gondolkodásnak szikrája sem található meg az akkori Triandalasban. Hogy lehetne őrá bízni négyszáz metsäri íjász drága életét?!

Újabb könnyeket törölgetett az arcomról. Nem láttam Apámat, de éreztem a hátamon a tekintetét. Hagyta, hogy Triandalas intézze a dolgot. Éreztem, hogy még büszke is tanítványára.

– Arra van szükségem, édes asszonyom, hogy itthon tudhassalak téged, biztonságban. Érted ezt?

Hát nem voltam biztos benne, hogy értem, de automatikusan bólogattam. Ő pedig elmosolyodott.

– Különben is, a gyermekünkre kell vigyáznod, asszony!

– Te meg honnan veszed, hogy gyermekünk fogant?

– Hát, ha még nem fogant, van még rá egy teljes hetünk, hogy ezen segítsünk! – próbálta meg oldani a félelmemet. De én csak szipogtam. Máskor egy ilyen célzásra már elindult volna a fantáziám.

– Meg aztán nem is mehetek el úgy, hogy ne biztosítsam a vérvonalam!

Erre lépett be Nanna:

– Na, uraim, a vacsora tálalva! Gyertek haza, de tüstént!

– Nem is érzek éhséget… – tűnődött Triandalas, és apám se nagyon mozdult meg. A nap beszédtémájának súlya ránehezedett a lelkükre.

– Ugyan már, Kedveskéim! A végén még összeestek nekem a kimerültségtől! – odalépett Triandalashoz, és belekarolt a karjába. Sokkal alacsonyabb volt nála, felnézett a magas férfira, és pajkosan, jól hallhatóan „odasúgta” neki: – Hallottam, milyen terveid vannak ma estére. Ahhoz kell ám energia, Galambocskám! Nem tudod, te azt?! – kacagott, és elkezdte húzni magával. Érezni lehetett a levegőben, hogy Nanna mindkét férfiút réges-régről ismeri, és nagy szeretet van közöttük.

Aznap éjjel Trian még az anyjával is hosszasan beszélt. Már elaludtam, mire hazaért, de felébresztett, ahogy hozzám bújt. Éreztem a sötétben is, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott.

– Mesélsz? – kérdeztem álmosan.

– Fogok – suttogta a fülembe, – de nem most.

Ahogyan a testünk összesimult, azonnal eszembe jutott a vacsora előtt – leginkább önmagának – tett ígérete. Úgy tűnik nagyon komolyan veszi a gyermeknemzést…

Az ölelésétől boldog lettem. A mozdulataitól kívánós. De az emléktől, hogy miért is „kell” ezt olyan sürgősen megejteni, félelem szállt meg.

– Úgy féltelek, Szerelmem!

– Cssss!

– Veled akarok menni… mindig Veled akarok lenni!

– Mindenki bízik a képességeimben. A harci tapasztalataimban. Csak pont te kételkedsz? Egyedül te féltesz! Pedig láttál magad is csatában. Sok nehéz helyzetből kikeveredtünk már.

– De akkor ott voltunk egymásnak!

– Most meg négyszáz harcos lesz ott nekem. Ne félts! Bízz bennem!

– Én bízom! Tényleg! – győzködtem. – De nem tudok mit kezdeni azzal, hogy féltelek!

– Szülj nekem gyermeket! Akkor még akkor is itt leszek veled, ha nem térnék haza!

– Az nem ugyanaz! – nyafogtam tovább.

– Csss! Elég!

Csókkal zárta le a szám. És a vitát.

Aznap már nem beszélgettünk.

A VII. impériumháború- és Levander életének főbb időpontjai

legfontosabb események évszámai syrroni időszámítás szerint
A VII. impériumháború- és Levander életének főbb időontjai

A történet helyszínei

a regények helyszínei (Édes otthon és Emlékezz rám!)
A regény eseményeinek főbb helyszínei. (a Metsäri jelölő helye nincs megerősítve)

Észak-Pylvis országai

Milyen ifjú egy elf vagy félelf?

Emberként nem könnyű emlékezni, hány évesen számít gyereknek, fiatalnak vagy épp öregnek egy elf vagy félelf. A táblázat segít kiigazodni, az emberi korhoz hasonlítva a másik két faj öregedését.

Életkortáblázat: elfek, félelfek kora hasonlítva az emberi életszakaszokhoz

Az ősi Rhyom kiterjedése

A VII. impériumháború- és Levander életének főbb időpontjai

legfontosabb események évszámai syrroni időszámítás szerint
A VII. impériumháború- és Levander életének főbb időontjai

A VII. impériumháború-, Shevalan és Levander életének főbb időpontjai

Emlekezz rám! regény idővonala
Az Emlékezz rám! regény quintarisi idővonala: Shevalan, Levander, és a VII. impériumháború eseményeinek legfőbb időpontjai

A történet quintarisi helyszínei

a regények helyszínei (Édes otthon és Emlékezz rám!)
A regény eseményeinek főbb helyszínei. (a Metsäri jelölő helye nincs megerősítve)

A történet földi eseményei - Vanda naptárbejegyzései

2018 április naptár
Vanda naptárbejegyzései 2018 áprilisában

A történet földi helyszínei

Az Emlékezz rám! regény helyszínei
Az Emlékezz rám! regény helyszínei google térképen
Vandasymbol

Olvass tovább a
"KÖVETKEZŐ >" gomb segítségével