Prológus
A Palotanegyed hatalmas dísztere megtelt emberekkel, elfekkel és félelfekkel, éljenez a nép. Egy héten át zajlott a fényes ünnepségsorozat, ez pedig itt a záró ceremónia. A herceg elégedett, hisz szándéka megvalósult: Sikerült méltón megünnepelni a történelmi jelentőségű csata tíz éves évfordulóját. Kerek tíz esztendeje történt, hogy szövetségeseink segítségével kivívtuk a győzelmet, és Rauhall megmenekült. A mi fővárosunk állította meg Droun hódítását! Egy héten át zajlott az ostrom, ahogy most a megemlékezés is.
Az ünnepelt hősök között állok az emelvényen. – S te most barátom, innen indulhatsz velem a halálmegvető utazásra.
Amíg itt várakozunk, hogy véget érjenek a búcsúztató beszédek, addig hadd meséljek neked arról, miért is vesz minket körül az ujjongó tömeg, kik ők, és mit is ünnepelnek:
A Quintaris történelmét feljegyző tekercsek a VII. Impériumháborúként emlegetik azt a hadjáratot. Nyolc esztendeig tartott összesen, de városunk, Rauhall számára csupán hét napig! Tehát ennek hét napnak a véres küzdelmek árán kivívott diadalát ünnepeljük a mai hideg, téli napon. És persze a szövetségben rejlő erőt! Ezért van most jelen minden szövetséges ország képviselője: a győzelemre méltán büszke vezetőik és hadvezéreik. Drount nemcsak visszaszorítottuk határai mögé, de alaposan meg is gyengítettük! Haderejét is, gazdaságát is, de még kevélységét is: elvettük a kedvét egy időre a háborúskodástól. Reméljük ezúttal jó hosszú időre! Botorság volna azt hinni, hogy örökre! Jobb, ha éberek maradunk, mert a császárokat nem olyan fából faragták, akik feladják!
Az elhíresült beszéd indította útnak Droun hetedik próbálkozását a Birodalom, – hagyományos szófordulattal élve az Impérium, – visszaállítására:
„Elérkezett az idő, hogy az ősi Rhyom dicsőségét helyreállítsuk! Jogos örökségünket Meryn, Rawenn és Rauhall bitorolja! Droun népe a rhymek leszármazottja, így hát minket illet a rhym örökség!” – Azt mesélik, a császár beszédének végén mennydörgésként zúgott fel a tömeg, a drouni hadak csatakiáltása.
Egyetlen ember nagyratörő álma, százezrek kínszenvedése és gyásza!
És miért éppen akkor, a 2855. esztendő tavaszán lángoltak fel újra a harcok? Ez bizony már a hetedik háború volt: A drouni császárok csökönyös törekvése az Impérium fényének és hatalmának visszaállítása. Rhyom örököseinek tekintik magukat, és az ősök hatalmát követelik vissza. De ki tudja ma már mennyi ebből az igazság, vajon mennyi a rhym vér az ereikben?! A nyelvük legalábbis már nem ugyanaz! A rhym ma már csakis a mágusok nyelve, nem számít mely nép szülötte vagy mely országban tanult egy mágus, mind rhym szavakat használ varázslataihoz.
A birodalom önmagától fulladt meg: hatalomvágy, politikai viszályok, belháborúk és pusztító mágia. Ki fegyverekkel, ki romboló varázslatokkal esett a másiknak. Egymást irtották ki a rhymek. A romokon megtelepülő békés népek csak azután érkeztek. A parlagon hagyott földeket bevetették, a mívesen faragott, de üresen kongó palotákat, elhagyott templomokat megtöltötték újra élettel. Új kultúrák virágzottak fel a letűnt birodalom óriási területén.
A drouni is csak egy új nép az Impérium területén. Egyetlen szavahihető tekercs sem bizonyítja, hogy Droun jogot formálhatna a másik hét ország földjeire. Csupán önkényes, kegyetlen hódítók – én mondom!
Szóval a hetedik. A VII. impériumháború. Ha meg akarjuk érteni, mi miért, s hogyan történt, bizony nem elég ismernünk az első hat háború történénetét. Ezalakalommal a császárok új, generációkon átívelő tervet eszeltek ki. Azelőtt úgy száz-kétszáz évente vágtak bele újra a nagy tervbe, legutóbb viszont, a hatodik és a hetedik próbálkozás között szokatlanul hosszú idő telt el: négyszáz év béke.
Látszólag!
Syrron gazdasága virágzott, hadserege erős volt. Túl erős! Belülről kellett tehát gyengíteni. Ez volt a négy évszázados béke titka: A régi, jólbevált „Oszd meg és uralkodj!” taktika. Hinnéd, hogy kezdetben elég hozzá egy-két rátermett drounit Merynbe küldeni, akik a véleményformálók bizalmába férkőznek? Ilyen könnyű befolyásolni egy országot! Merynben már a gyerekmesék is gyávának, alantasnak és gyilkosnak állítják be az elfeket. Uszítás és gyűlöletkeltés. Generációk nőttek fel így.
Évszázadokkal ezelőtt még Meryniában is sok elf élt, békében az emberekkel, ahogy Syrron minden országában, mára viszont bármely hosszúfülű az életét kockáztatja, ha Merynia területére lép. Droun a gyanútlan Metsärt használta fel, hogy célját elérje: az elf országokat uszította Merynre, a szövetség fővárosára, hogy Syrront gyengítése.
Ráadásul két legyet akart ezzel ütni egy csapásra! Remélték, hogy Syrron magára marad, mert Metsär helyzetfelmérése egyszerű lesz: Merynia gyűlöletet szít az elfek ellen, Merynia Syrron vezető állama, tehát Syrron ellenség.
Majdnem be is jött a számításuk.
De velem nem számoltak! Sem Levander forrófejűségével! Sem Triandalas állhatatos szerelmével!
Mi, Rauhall elfjei mindig is baráti viszonyt próbáltunk ápolni az elszigetelődő Metsärral, de nem jártunk mindig sikerrel. Az én szoros barátságom Triandalasszal sorsfordítónak bizonyult – a mostani szövetség enélkül nem köttetett volna meg.
Levander persze az Öröklelkek beavatkozásának tulajdonítja meggondolatlan tettét. Állítja, hogy istenek eszköze volt, amikor Triandalast elhagyta Rauhallba szökött, mindezt azért KELLETT tennie, hogy végül Triandalas megmentse Syrront. – Hadd higgye, ráhagyom! Metsäri születésű elfként erősen beleivódott az ősi elf hitvilág.
Metsär? Csakugyan: bocsáss meg, cimbora, hisz róluk még nem nagyon hallhattál! Metsär egy államszövetség neve: egy tucat, tisztán elfek lakta ország szövetsége a kontinensünk nyugati részén. Hatalmas összefüggő erdőség. Elzárt terület – minden értelemben. Földrajzilag is védett: Nyugatról óceán, északról tenger határolja, észak-keleten hosszú-keskeny öböl délebbre sivatag választja el Syrrontól. De a politikai elzárkózása teszi igazán híressé, – és persze népszerűtlenné, – a kontinensen. Nemhogy ember vagy félelf, de tisztavérű elf sem léphet a belső területekre, ha nem metsäri születésű. Mi, az emberek közt született elfek Metsär szerint elkorcsosultunk, megfertőzte lelkünket a rövidéltűek nemtörődömsége és erőszakossága, letértünk az őseink útjáról.
A kinti világ nem ismerheti meg Metsär belső felépítését, sem politikáját, sem gazdaságát, de még művészetét se nagyon. Quintaris térképein Metsär csupán egy jókora zöld folt, még a tizenkét ország határai sincsenek berajzolva, azok nevei sem szerepelnek rajta. Yllart, a szövetségi fővárost, ahol Metsär legfőbb döntéseit hozzák, az erdőség közepén ábrázoljuk, de ki tudja, tényleg épp ott van-e.
Követek is csak a határ-országokba léphetnek be, az olyanokba, mint Metsär Déli Kapuja. Így aztán beláthatod, mily hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy a mai napon újra vendégül lát Déli Kapu dominátora.
Dominátor? Oh igen, bocsáss meg, barátom az elf kifejezés használatáért! Minden elf közösség „többség által választott uralkodót”, azaz dominátort választ magának, bárhol is éljenek Quintarison. Légyen az egy elf ország, mint Metsär vagy Järvis országai, vagy csupán egy elf közösség, mint a mienk Rauhalliában. A dominátor tisztség nem száll apáról fiúra. Mindig a legrátermettebb elf a vezető, és csakis addig, míg az elfek úgy érzik, hogy döntései a nép javát szolgálják.
Ha már erre terelődött a szó, talán nem ártana még egy-két dolgot mesélnem a hosszúfülű, könnyűléptű népről: minékünk nemcsak a sokkal jobb látás-, hallás- és szaglás képessége adatott meg, de jóval hosszabb élet is, mint nektek embereknek. Nyelvünk is egy az egész planétán. A rövidéltű népek nyelvei egy-két emberöltő alatt is sokat alakulnak, s minthogy az emberek egy-egy csoportja messzire vándorol a többiektől, párezer év után már meg sem értik őseik testvéreinek szavát.
De nem kérkedni szándékozom ám azzal, hogy néhány elf hivatást saját nyelvünkön emlegetek a történeteimben. Ahogy a dominátor sem hasonlít az örökletes hercegi címhez, úgy az őrző, – ami harcost jelent, – sem egészen olyan, mint az emberek katonái. De még a küldött szót sem értheted meg egyből. Pylvis mindenki által ismert közös nyelvén eleve két elég ellentétes jelentésű szót használnak rá: A küldött hivatalosan egy követ, aki metsäri megbízást teljesít az emberek lakta világban. Ugyanakkor árnyaknak is emlegetik őket, főképp azok, akiknek okuk van tartani tőlük. Mégis baklövés volna fejvadásznak fordítani a szót. Egy fejvadászt ölésre képeznek, megtalálja és meggyilkolja azt, aki ellen küldik. Az árny, mint minden elf, az élet tartja a legfontosabb értéknek, így aztán az elsődleges feladata a békés, előremutató megoldás felajánlása. Még legvégső esetben is ügyelnie kell arra, hogy a halállal büntetett gyilkosok lelke is visszakerüljön az örök körforgásba. Végül a magistär sem helyettesíthető egyetlen szóval: gyógyító pap és nagyhatalmú varázsló is egy személyben. Hosszú élete során könnyedén kitanulja mindkét hivatást.
No de ideje visszatérni Rauhall főterére, mert a herceg beszédének végére jár. Mindjárt itt a nagy pillanat: Metsär ünnepelt hadvezérét és az ünnepségekre érkezett követségét elkísérhetem hazájukba. Büszkén mondhatom: a barátaimat!
Igen, valóban így van! Triandalas Viisas’soturi barátjaként állhatok most itt a palotatér emelvényén. Bár általában vágyom rá, hogy önmagamért éljenezzen meg a közönség, most valóságos szerepem rejtve kell, hogy maradjon! A Rauhallt felszabadító csatában és a honvédő háborúnk többi ütközetében is Triandalas fegyelmezett metsäri íjászainak volt sorsdöntő szerepe. Ha ők nem csatlakoztak volna, jóval több gyalogos- és lovas katonánk veszett volna oda a harcokban, vagy akár az egész városunk, országunk, s a túlélők behódoltként élnének a császári hatalom szolgájaként.
Triandalas százesztendős is alig múlt, mégis nagyon erős személyiség. Mondhatnám, hogy kölyök még, de én magam is mély tiszteletet érzek iránta. Tíz évvel ezelőtt három metsäri ország tette meg őt egyesített seregeik parancsnokává, amikor kétségbeesett segélyhívásunkat végre meghallgatták.
Igen, Triandalas a VII. impériumháború egyik győztes hadvezére, de lássuk be, hogy nagyrészt az én érdemem, hogy Metsär egyáltalán rászánta magát a segítségre! Én végig a színfalak mögött tettem a dolgom, és most sem nyilatkoztathatom ki a szerepemet. Nemcsak Rauhall népe előtt, de még Rauhall hercege előtt sem. Nekem továbbra is dolgom van itt, közöttük. Pont az a lényeg, hogy ne vegyék észre, hogy nemcsak szórakoztatom őket, nemcsak kedélyesen tereferélek vagy épp megértően meghallgatom bárki gondját-baját, hanem információkat gyűjtök, és döntéseket befolyásolok. Úgy kell egy-egy gondolatot elültetnem az elöljárók fejében, mintha maguk ébredtek volna rá, mit is tegyenek az adott helyzetben. Mintha mindig is a saját akaratukat hajtanák végre, teljes meggyőződéssel.
És én igenis jól végzem a dolgom! Rauhall dominátorának szándékai általában meg is valósulnak. Nem hiába taníttatott ki: hűséggel szolgálom országunk elfjeinek érdekeit az emberekkel-, sőt az elszigetelődő Metsär elfjeivel szemben is.
Csodás hangú gyermek voltam, már akkoriban világossá vált, hogy apám nyomdokaiba lépve nekem is bárdnak kell tanulnom. A dominátor már akkor tudta, hogy szüksége lesz rám: Nemcsak zenére taníttatott, nemcsak az illúziók elsajátítását sürgette, de nyelvekre, emberismeretre és politikára is képzett. Meg is lett a gyümölcse:
Maga a herceg is, a városi tanács tagjai is szórakoztató és előkelő társaságként tekintenek rám, hát még a leányaik és feleségeik milyen nagy odaadással cseverésznek velem! Igazán nincs nehéz dolgom, ha a dominátor kíváncsi rá, hogy melyik tanácstag éppen merre hajlik egy adott kérdésben, vagy arra, hogy mivel is lehetne őt ösztönözni. Rauhall dominátora ugyan egyenrangúként szavazhat a tanácsban, de éppúgy csak egyetlen szavazata van, mint a többi döntéshozónak, akik mind emberek. No hát láthatod magad is, ezért van szüksége a tájékozódásra és a meggyőzőképességemre.
De nem győzöm hangsúlyozni, milyen kivételes helyzetben vagyok, hogy Triandalas-ékkal tarthatok most Metsärba. Baráti meghívás az országuk dominátorától, – nem mellesleg Triandalas apósától. Egy újabb lehetőség, hogy a titokzatos Metsärt jobban megismerjem, de számomra mégis az a legfontosabb, hogy Levander közelében lehetek még egy kis időre. Ő a dominátor leánya, s bár Triandalas felesége, az én életem is üres volna nélküle! Különleges, szívemet melengető kapcsolat fűz hozzá…
És igen: Davidonnak is jár a megtisztelő meghívás, pedig ő ember! Viszont a Déli Kapu dominátora nagyon is hálás lehet neki: leányát kétszer, vejét már vagy ötször mentette meg a halál torkából – Seryn viharistennő erejéből. Bátor, erős és tüzes, de gyógyító tudománya teszi Seryn papját pótolhatatlan harcostárssá. Levander pedig szinte gyermekeként tekint rá. Ő maga tanította vívni kisgyermek korában, s Davidon túlnőtt kardvívó mesterén. Örök barátság fűzi őket egymáshoz.
No de térjünk már végre a lényegre, ugye? Csapjunk hát bele életem legmerészebb kalandjának históriájába! De kapaszkodj meg jól, cimbora, mert szédítő utazásra invitáltalak!
