XVIII. Senkit nem hagyunk hátra

XVIII. Senkit nem hagyunk hátra

Rázkódni kezdett a gép. Sue azt mondja viharfelfőn megyünk keresztül, kapcsoljuk be a biztonsági öveket. Sietve pakolta össze az asztalon már ide-oda csúszkáló poharainkat, és mire elindult velük, még jobban dobált minket a gép. Sue tántorogva ment, hol jobbra dőlt, Gervid karosszékének vágódva, hol balra a szűk folyosó oldalának ütődve. Végre leült ő is, és odaszíjazta magát.

Épp olyan érzés volt, mint az imént felidézett emlékben, amikor én tántorogtam Rauhall várának alagútrendszerében. A dörgés hangja is hasonlított a robbanáséhoz. A villám fénye beáradt a kerek ablakokon.

Ez visszarántott az előző emlékbe:

Felszínre vezető vaslétra
A katakombákból a felszínre vezető vaslétra már az egyetlen kiút, mert beomlottak a földalatti járatok.

Az utolsó robbanás a vaslétrán ért. Akkor engem is így megdobott a rázkódás, mint az előbb Suet. Leestem a létráról, és kövek hullottak rám. Az egyik alaposan fejbekólintott.

Nem tudtam meddig tartott a sötétség és a csend, de egyszer csak kékes fény vakított el. Az a fény apró volt és halvány, mégis égette a sötéthez szokott szemem. Egy elfüggönyözhető üveglámpásból jött. Ismertem a szerkezetet. Seryn szent fényét lehet belehelyezni. Pontosabban egy apró, viharmadarat ábrázoló érmét. Gervid találta ki, hogyan vihetné magával egy harcos a fényt: Davidon igét mormolva bocsátja útnak az éjben osonót. Odabenn az érme kékesen izzik, pont úgy, ahogy a pap medálja szokott. A lámpás viszont teljesen körbe függönyözhető, így nem láthatják meg a vele lopakodót, de amikor szükség van fényre, akkor csak félre kell húzni az oldalain kifeszített fekete vásznat.

A következő kép Triandalas arca volt. Annak is csupán a hőképe, mert a lámpását a földre rakta, amikor fölém hajolt, hogy a fülével hallgassa, lélegzem-e.

– Mi járatban erre, hadvezér? – próbáltam könnyednek tűnni, de hangom rekedt volt.

– A hátsó kerülő járatban – jött a válasz. Kihallottam szavából a megkönnyebbült mosolyt. – Dicséret illeti Rauhall építőmestereit!

– Oh, igen, a dicső rhym mesterek keze munkája! Droun ezt akarja visszaszerezni, de csak romokat talál, ha így folytatja – köhécseltem. Próbáltam felülni, de nem ment. Triandalas segített fel, karom a nyaka felett átvetve sántikáltam a kerülőúton vissza a várba.

– Csend van? – csodálkoztam, mikor végre észlelni kezdtem a környezetem.

– Mára vége – mondta. – De innen el kell tűnnünk, mert a főfalon túli rész már drouni kézen van.

– Hogy-hogy te jöttél? Ráadásul egyedül!? …Hm, bár látom, mégsem vagy egyedül… – utaltam a homlokpántára, és annak a közepén engem néző harmadik szemre: egy metsäri árny küldetésben soha sincs egyedül.

– Hosszú história…

– Ráérünk – arra céloztam, hogy erre jó hosszú az út, és egyik lábam élettelenül húzva magam után igencsak lassan haladunk. Cipelhetne a vállára vetve is, de így mégiscsak méltóságteljesebb lesz az érkezés a többiek közé.

Az egyik felvezető vaslétránál megállt, hezitált. Felváltva világított lámpásával a folyosó folytatására és a létra teteje felé.

– Te nem is ismered a járatokat! – eszméltem rá. Felnéztem: – Te onnan jöttél?!

– Onnan. De itt nehéz volna felhúzni téged, de még nehezebb átosonni az őrszemek között a sérült lábaiddal – vette számba az esélyeket. – No és a fehér inged jó kis céltábla lenne…

– Erre! – mutattam, ő meg megindult. Félig emelve, félig vonszolva engem.

 

Később tudtam csak meg, hogy miért is ő jött értem. Ahogy az is csak utólag derült ki, hogy Davidon küldött nekem egy üvegcsében gyógyitalt, de az árny véleménye szerint minek azt pazarolni, ha így is tudtam járni! Az én véleményemet ki se kérte… Pedig talán még hátra is hagytam volna a fehér inget, csak hogy az egészségemet visszanyerve a felszínen lopakodjunk vissza.

Szóval Davidontól tudtam meg a részleteket, még aznap éjjel. Felháborodva kezdte mesélni, hogy a rauhalli elfek magistärja el akarta zavarni őt. Az elbeszélése alapján szinte láttam magam előtt, hogyan is történt:

 

– Lóhalálában futottam, mikor meghallottam, hogy Triandalas életveszélyben van. Amikor beestem az ajtón a haditanács termébe, épp fektették le őt harcosai egy tábori ágyra, és gyászos csend uralkodott. A magistär az ágy lábánál várta, hogy megkezdhesse a gyógyítást, de a megérkezésem robajára felém fordult.

– „Menj vissza az ispotályba Seryn papja, ott a rengeteg sebesült ember, akiknek gyógyítóra van szüksége”

– Mintha csak ő tudna elfet gyógyítani…! Ismersz, Shevalan, ezzel nemhogy eltántorított, de még makacsabbá tett! Annál inkább közelítettem az ágyhoz:

– „Triandalasra nekem kell vigyáznom! Esküt tettem a feleségének!”

– „Bízd őt rám, ember!”

– „Szó sem lehet róla!”

– Félrelöktem a palota őreit. Nem fogtak le, ők is tudták, hogy nekem van igazam! Ahogy te is jól tudod, Shevalan!

 

– Hogyne tudnám, barátom, hogyne tudnám! – veregettem vállba.

Davidon meg teljes beleéléssel folytatta:

 

– A herceg is meg a dominátor is megérkeztek mire Triandalas magához tért. Gabriel féltérdre ereszkedve jelentette neki, hány harcost vesztettek a mai napon. Ő név szerint volt kíváncsi rájuk. Ezért is szeretik őt annyira a katonái!

– Ahogy mondod, Davidon.

– Következő kérdése az volt, hogy te hová lettél, Shevalan. Akkor még magánál volt, amikor elindultál Gabrielékért, és berobbant az alagút. De a lehajtott fejű Gabriel helyett a herceg válaszolt:

– „A bárd ott maradt.”

– Triandalas azonnal visszakérdezett:

– „Úgy érted, meghalt?”

– Erre bennem is meghűlt a vér egy pillanatra. A herceg nem szólt, talán megijedt a hevességtől. A dominátor vette át a szót:

– „Úgy érti, ott maradt. Nem tudjuk, hogy meghalt-e, de közvetlen úton nem tudott jönni, a kerülő út átjárója zárva, és áttörhetetlenre tervezték. Shevalan ismeri az összes járatot. Ha magánál volna, ő onnan ki tudná nyitni, de nem nyitja… Fenn a felszínen meg nem tudunk érte menni, mert az a lejáró már ellenséges területen van.”

– „Ott hagytátok magára?!”

– Triandalas szegezte a dominátornak a kérdést, de mintha csak a szívemből szólt volna. Akkor megint a herceg kezdett beszélni. Magyarázta a döntését:

– „Nem kockáztathatjuk embereink életét egyetlen életért. Még akkor sem, ha nekem magamnak is barátom az illető. A vár védelme fontosabb.”

– Erre Triandalas kurtán meghajolt az ember herceg előtt, aztán a dominátorhoz fordult:

– „Nem hagyhatod magára!”

– Mélyen nézett a szemébe. Elf az elfnek. Ő meg állta a tekintetét, de nem szólt. Nem tudom gondolatokat váltottak-e ők ketten, amíg farkasszemet néztek, de végül a metsäri szólalt meg:

– „Én megyek érte.”

– És azzal ott hagyta a rauhalli elfek vezetőjét. A metsäri harcosok átadták neki az íját. Kézbe vette az üres tegezét is. Tudta hol talál nyílvesszőket, el is kezdte pakolni. A herceg a Triandalas mögé lépett, és megpróbálta megállítani:

– „Metsär hadvezére! Megparancsolom, hogy állj! Ki áll a metsäri íjászok élére, ha elveszítünk téged!? Elveszthetjük a városunkat, és ezzel az egész országot, ha megszűnik az a fegyelem, amit te tartasz fenn köztük!”

– Shevalan, ha láttad volna, hogy fagyott meg a levegő a tanácsteremben! Pisszenni sem mertünk!

– Gondolom…

– A hercegnek fogalma sem volt, hogy kinek akar parancsolgatni. De ami ezután következett, az még inkább ledermesztett minket, rauhalliakat! Magam sem tudtam, ki mellé állnék. Igazat adtam volna az országáért kemény döntést meghozó hercegünknek, de téged is vissza akartalak kapni…

– Jó ezt tudni, barátom! – lapogattam meg a harcos pap széles vállait.

– Ez a Triandalas nem semmi alak, hallod? Megfordult és egészen közel lépett a herceghez. Majd’ összeért a mellkasuk – folytatta Davidon:

– „Ember, te nem parancsolsz meg nekem semmit! A dominátorral kötött szövetséget az én dominátorom. Elf az elffel. Te csak örülj, hogy itt vagyunk, és védjük a váradat!”

– Triandalas majdnem felnyársalta tekintetével a herceget. Ismerős hang válaszolt erre a tekintetre: Hátborzongató fémes hang. A palotaőrök fogták marokra a kardjaikat, de csak kilazították, nem rántották elő. Feszülten várták a herceg parancsát. Mire megfordultam, már a metsäriak is kézben fogták az íjat, lekapva a hátukról. Ők is parancsra vártak. De Triandalas egyszerűen csak hátat fordított a hercegnek, és pakolta tovább a nyílvesszőket a tegezébe. Láttam az egyik metsärin, hogy tekintete azonnal Gabriel felé fordult, ő meg még feszültebben figyelte a herceget és a palotaőröket. Rauhall dominátora pedig csak feltartotta jobb kezét, az ő két íjásza erre visszaállt az őrség szokásos merev pozíciójába, de látszott izmaik feszülésén, hogy tettre készek. Őket irigyeltem legkevésbé. Szerinted kinek az oldalán avatkoztak volna be, ha int a dominátor?

– Jó kérdés, Davidon, jó kérdés! – vakartam a fejem, magam sem voltam benne biztos.

– A herceg magában fortyogott, – folytatta Davidon. –  akkor már biztosnak tűnt, hogy ő sem ad támadásra parancsot az emberinek. Aztán elindult a dominátor felé, de Triandalas megelőzte. Belépett kettőjük közé, és meghajolt dominátor előtt.

– „Bölcs dominátor, visszahozom neked hű bárdodat.”

– „Életveszély vár rád, metsäri.”

– A dominátorod, Shevalan, a közös barátunk vállára tette a kezét. Triandalas meg a szokásos higgadtságával nyugtázta:

– „Tudom.”

– De akkor… A dominátor levette a kezét Triandalas válláról:

– „A hercegnek igaza van.”

– Engem meglepett ez a fordulat: az előző mondata még úgy tűnt, támogatja a merész vállalkozását, de ezzel, mintha hirtelen átállt volna a herceg oldalára. Talán épp el is fordult volna, de Triandalas válaszára visszakapta a fejét:

– „Nem, nincs!”

– Erre megint farkaszemet nézett a két elf:

– „Az én íjász seregem nem birkanyáj, hogy szétszéledjen nélkülem! Gabriel is éppúgy állhat az élükön, mint én magam! Mifelénk a hadvezetés egyik fő szabálya, hogy mit sem ér a sereg, mely megzavarodik, ha elveszti vezérét. De van egy másik szabály is, amit meg kell, hogy említsek! Megbízhatok a katonáimban, hogy tűzbe mennek értem, hogy hiszik, a parancsaim bölcsek és a jövőnket szolgálják, mert ők bizton számíthatnak rám és a társaikra. Egy harcosomat sem hagyom hátra élve, az ellenség karmai közt! Shevalan ma velünk harcolt, két íjászomat a lezuhanástól mentette meg huszonegy harcosomat és engem pedig kimenekített. Most ő is számíthat rám!”

– „És mégis hány íjásszal akar útnak indulni? Már így is sokat vesztettünk!”

– A herceg szándékosan nem Triandalashoz intézte a szavait, hanem a dominátorhoz. A dominátor pedig hercegnek válaszolt, de még mindig Triandalasszal szemben állt, egymás szemét fürkészték:

– „Gondolom egyedül megy”

– Erre a herceg felvisított mellettük:

– „Mi?!”

– Tehetetlen gyereknek látszott az uralkodónk, Shevalan! El tudod ezt képzelni? Na de várj!

– „Veled megyek!”

– Ajánlkoztam. Reméltem, hogy ez megnyugtatja a kedélyeket azzal, hogy én nem hagyom magára a hadvezért. De Triandalas csak a másik elf szavaira reagált. Mintha a herceg és én nem is volnánk körülöttük, mintha mi meg sem szólaltunk volna közben… Nyugodt hangon erősítette meg:

– „Jól gondolod. Csak a saját életem teszem kockára. Gabriel a parancsnok a távollétemben.”

– Aztán meg felém fordult és a vállamra tette a kezét, kiderült, hogy mégiscsak hallott engem:

– „Davidon, drága barátom! Te nem látsz jól a sötétben, a lopakodásban sem jeleskedsz, csak hátráltatnál. Még rád is kéne vigyáznom. Csak gyógyitalt adj, és én megoldom egyedül!”

– Közben a dominátorod, Shevalan, a herceghez fordult, mert kötelességének érezte válaszra méltatni: Tisztelettudó meghajlással mondta:

– „Hercegem, ha valaki, akkor ő eljut hozzá. Én régről ismerem és bízom benne. Kérlek, bízz benne te is!”

– Tudod, mit Davidon? – markoltam meg komolyan a pap vállát. – Mától fogva én is megbízom Triandalasban. És ő is megbízhat bennem! Örökké!

Akkor született meg bennem az elhatározás. És ez hajt most is. Az ismeretlenbe is beleugrottam utána, hogy hazavigyem. Elmélázva bámulnék ki a repülő gépezet kis kerek ablakán, de kinn a viharfelhő sötétlik, ezért leginkább csak a saját képmásomat látom… De úgy elvarázsolt ez a réges-régi emlék, hogy ettől mintha halványan Davidon is megjelenne mögöttem. Pont úgy, ahogy akkor láttam őt. Azzal a tudálékos arckifejezéssel. Most már megmosolyogtat, hogy mekkora képtelenség is őt elhallgattatni:

– Valamiért nagyon fontos vagy te a dominátorodnak, Shevalan! Nem a varázslatos hangod miatt, mi? – bökött vállba Davidon. – Jókorát kockáztatott érted, és még a herceg egyértelmű akaratával is szembeszállt érted.

– Nem tudom mire célzol… – tártam szét a karom ártatlanul.

– Nem vagyok hülye, Shevalan! Peng felismert téged, és… – lovalta bele magát Davidon, én meg ijedten néztem körül. Megpróbáltam befogni a száját, de Davidonnak nem lehet. Behúztam őt egy sarokba, csitítva, nehogy meghallja valaki. De ő csak folytatta, bár legalább kicsit halkabban: – … és Triandalasról is tudom, hogy Whong név alatt járja a világot, fekete köpenyben, árnyként osonva az éjben. És ezt a te dominátorod is tudja róla, ugye? Ezért tudta, hogy ő meg tudja csinálni. Igaz? – rángatott meg a vállamnál fogva. Nem erősítettem meg, de így is biztos volt a dolgában:

– Tudom, kik azok a metsäri árnyak, és neked valami közöd van hozzájuk! Ezért vagy fontos a dominátornak!

Jó érzés tölt el, hogy Davidont közvetlenül magam mögött láttam felsejleni az üveg tükröződésében. Eszem ágában sincs megfordulni, tudom, hogy nincs ott, csak a képzeletem játéka. De remélem most már nagyon hamar magamhoz ölelhetem őt! A Nagymackót, – ahogy Levander szokta őt becézni…

Fejezetek

A történet földi helyszínei

Az Emlékezz rám! regény helyszínei
Az Emlékezz rám! regény helyszínei google térképen

A történet földi eseményei - Vanda naptárbejegyzései

2018 április naptár
Vanda naptárbejegyzései 2018 áprilisában

A VII. impériumháború- és Levander életének főbb időpontjai

legfontosabb események évszámai syrroni időszámítás szerint
A VII. impériumháború- és Levander életének főbb időontjai

A VII. impériumháború-, Shevalan és Levander életének főbb időpontjai

Emlekezz rám! regény idővonala
Az Emlékezz rám! regény quintarisi idővonala: Shevalan, Levander, és a VII. impériumháború eseményeinek legfőbb időpontjai

A történet quintarisi helyszínei

a regények helyszínei (Édes otthon és Emlékezz rám!)
A regény eseményeinek főbb helyszínei. (a Metsäri jelölő helye nincs megerősítve)

A történet földi eseményei - Vanda naptárbejegyzései

2018 április naptár
Vanda naptárbejegyzései 2018 áprilisában

A történet földi helyszínei

Az Emlékezz rám! regény helyszínei
Az Emlékezz rám! regény helyszínei google térképen

Észak-Pylvis országai

Milyen ifjú egy elf vagy félelf?

Emberként nem könnyű emlékezni, hány évesen számít gyereknek, fiatalnak vagy épp öregnek egy elf vagy félelf. A táblázat segít kiigazodni, az emberi korhoz hasonlítva a másik két faj öregedését.

Életkortáblázat: elfek, félelfek kora hasonlítva az emberi életszakaszokhoz

Az ősi Rhyom kiterjedése

Vandasymbol

Olvass tovább a
"KÖVETKEZŐ >" gomb segítségével

A VII. impériumháború- és Shevalan és Levander életének főbb időpontjai

Emlekezz rám! regény idővonala
Az Emlékezz rám! regény quintarisi idővonala: Shevalan, Levander, és a VII. impériumháború eseményeinek legfőbb időpontjai

A történet quintarisi helyszínei

a regények helyszínei (Édes otthon és Emlékezz rám!)
A regény eseményeinek főbb helyszínei. (a Metsäri jelölő helye nincs megerősítve)